Kacatok vagy kincsek? A hálózati együttműködés lehetőségeiről tanárszemmel

Egy hirtelen ötlettől vezérelve a minap elkezdtem összegyűjteni antik dolgaimat. Sok kacatot (kincset?) találtam megbújva a merevlemez legeldugottabb szektoraiban. Az egyik tanulság, hogy rengeteg anyagom van, amit már régen feltehettem volna erre a blogra, de valamiért elmaradt. A másik, hogy az informatikában hihetetlenül gyorsan aktualitásukat vesztik ám a dolgok. Az ember fia/lánya összedob egy prezentációt, ami jövő hónapban már totálisan elavult. Ezen a blogon eddig próbáltam ügyelni arra, hogy ritkán ugyan, de aktuális témákról írjak. Most viszont elhatároztam hogy

• eme jó/rossz szokásommal ezennel felhagyok;
• kicsit lazábban próbálom venni a posztokat.

Ami most a kezembe akadt, az egy régi prezentáció, amit a Műszaki Könyvkiadó által szervezett, azóta sajnos megboldogult VII. Országos Interaktív tábla Konferencián tartottam még 2012. augusztus 31-én. Nagyjából erről szólt a dolog:

És ahhoz képest, milyen régi, talán még mindig nem számít lerágott csontnak. A technológia ugyanis folyamatosan és töretlenül JÖN az oktatásba, de valahogy úgy érzi az ember, mintha mégsem érkezne meg igazán soha ...


Vagyis mire úgy rendesen megérkezne, addigra pont aktualitását is veszíti. És mire a szerencsétlen, miket beszélek szerencsés tanár megszokná az új technológiát, addigra már rég megjelent a "piacon" egy sokkal jobb, szebb, csillogósabb, professzionálisabb és mindenek előtt hatékonyabb eszköz/kütyü/alkalmazás. Amit persze most rögtön illenők beilleszteni az oktatási gyakorlatba!

Nagyjából ilyesmi utat járt be a számítástechnika az oktatásban: nyitotta a sort a Commodore, aztán a PC, valamivel ezután az Internet, majd hamarjában az interaktív tábla és hozadékai (szavazórendszer, dokumentumkamera, stb.), mire hozzászoktunk volna, jött a WEB 2.0 és az eLearning, de magára valamit is adó IKT-s tanár ma már minimum virtuális osztálytermet üzemeltet, az igényesebbje 3D-s környezetben.

A legújabb és legtrendibb dolog persze a pedagógus portfólió (e-portfolió), ami most megint vészesen jön. Ezzel kapcsolatban a lényeget elavult augusztusi tweetben már összefoglaltam, úgyhogy most nem  ismételném magam. (Már csak azért sem, mert e téma minimum egy új posztért kiált.)

A hálózati együttműködés témáját - amiben az e-portfolió egy kiváló eszköz lehetne, de jelen formájában félek nem lesz az - rövidre zárva egy pár gondolat: természetesen a technológia adott, minden korábbinál szebb, jobb, könnyebben és hatékonyabban használható (lásd internet). Ezt most nem a cinizmus mondatja velem, tényleg minden eszközünk megvan, ami a technológiai oldalról elvárható. Az igazi kérdés az, hogy ezáltal tényleg lehet-e az interneten, ...hálózatban... tanulni?! Ha a tanulás lényege a puszta információszerzés, adatgyűjtés, akkor természetesen ez nem is lehet kérdés. Sokan csináltak már ebből viccet (e kategóriában nekem az etalon kulcsi és pp alábbi szösszenete), de kis túlzással tényleg minden fent van a weben :)

Ezen túl pedig van egy csomó eszközünk, hogy blogot/weboldalt szerkesszünk, tananyagot fejlesszünk és megosszunk, vagy akár e-learning rendszereket, virtuális osztálytermeket működtessünk. Az igazi kérdés az, hogy élünk ezzel a lehetőséggel vagy sem?!

És persze ott van a XXI. századi webes technológia alfája és omegája: a webes közösségek (nem, nem csak AZ az egy) már-már megkerülhetetlen halmaza. Ezzel kapcsolatban pedig az a kérdés, hogy valóban működnek ezek a közösségek, vagy csak úgy vannak?!

És a közösségi tanulás (aminek egyébiránt lelkes pártolója vagyok) korszakában se felejtsük el, hogy azért vannak még a XXI. században is olyan "csodabogarak", akik individualista módon tanulnak és egész egyszerűen nem működnek közösségben.

Vagy ott van például Pistike a leghátsó padban...